A szoba hónapok óta olyan könyvként kísértett engem, amit nagyon el akartam ugyan olvasni, de nem szerettem volna megvenni. Beismerem, ezekkel a sikerkönyvekkel sokszor így vagyok és nem alaptalanul alakult ez ki. Könyvtárban meg ilyenhez hozzájutni nagyjából felér a lehetetlennel. Mígnem a múlt héten betévedtem anyósom szobájába és ott volt ez a könyv a polcán, még nem is olvasta. :-)
Miután az utóbbi két hónap olvasmányai közül ez a negyedik könyv a sorban, amely nők és/vagy gyerekek ellen elkövetett erőszakról szól, már egészen hozzáedződtem a témához, pedig korábban elkerültem, ahogy csak tudtam. Az is igaz, hogy ebben a regényben nem az erőszak oldal van kidomborítva, köszönhetően annak, hogy az öt éves Jack az, akin átszűrődik a történet. Jack csak egész egyszerűen - és néhol nagyon viccesen és itt köszönet a fordítónak is - az ő szavaival elmondja, hogy milyen az élet a Szobában, neki ez a teljes világ, az igazi valóság, ő nem érti, amit az olvasó igen, hogy ez irtózatosan komoly és mérhetetlenül szomorú. De simán elhiszem, hogy ő ezt így éli meg, az írónő jól megragadta ezt a fonalat, ahogyan a gyerek szemén keresztül vezet végig a történeten. Vele együtt én is könnyen ráálltam erre a nézőpontra, kicsit sem volt idegen belehelyezkedni abba a perspektívába, ahová Jack-et elhelyezte és bár tudom, hogy ez az egész egy rettenet, mégis valahogy elfogadhatóbbá válik. Közben meg száz százalékig ott van az Anya is, az ő igazi érzései is maradéktalanul megjelennek a regényben, hiába az ötéves meséli. A párbeszédek, a félbehagyott mondatok, a gyerek által továbbvitt gondolatsor anyja viselkedéséről egy-egy szituációban - még ha néha téves is, hiszen egy ötévesről van szó - mind segít abban, hogy összeálljon ez a regény teljes egésszé.
Talán még nem említettem, hogy nagyon furcsállom, amikor valaki előrelapozgat egy regényben, hogy minél előbb megtudja mi lesz a vége. Kicsit őrültségnek tartom, hiszen akkor minek is a regény többi része. :-) Ez a könyv viszont majdnem elérte de nem, hogy a kritikus résznél én is előrelapozzak és hamarjában kiderítsem, mi fog történni, ugyanis alig bírtam kivárni, hogy túl legyünk rajta. Ha ott valaki hozzámszólt volna... :-)
Nos. Viszlát, Szoba!
ui.: Egy tipp az olvasáshoz, szerintem nem érdemes előre elolvasni a fejezetcímeket, mert abból kikövetkeztethető a történet menete és szerintem izgalmasabb, ha nem tudjuk előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése